89

Amikor az ember kimondja a számot: nyolcvankilenc, azért megrendül egy pillanatra. Különösen megindító az a kivételes kegyelem, amelyben a Sors Sajdik Ferencet részesíti - családja és mindannyiunk örömére, akik tiszteljük Őt magát és a munkáit szeretjük... Sajdikon ugyanis mintha nem fognának az évek. Memóriája briliáns, humora és munkakedve a régi, kedvessége és sokszor "megénekelt" természetes szerénysége pedig mintha csak növekedne, ahogy telnek az esztendők.

Sajdik Ferenc három héttel 89. születésnapja előtt. Legújabb művét dedikálja

Az Oskola utca Szegeden

Legutóbb éppen három héttel ezelőtt találkoztunk. A nyár egyik legforróbb napja volt, szokatlan módon a máskor oly megbízható Waze is mintha kicsit megbolondult volna a nagy melegben: ide-oda irányított a dimbes-dombos környéken, amint a megbeszélt időpontban Sajdik Ferencék otthonához közeledtünk.A sokdíjas Mester, miután felszóltunk a kaputelefonon, elénk jött a lépcsőházba, és a lakásuk ajtaja előtt várt. Hallván lépteinket, szólt fentről:
- Már csak egy emelet. - És miután felértünk, barátságosan mosolyogva invitált be minket feleségével közös otthonukba.
Az étkezőasztal mellett foglaltunk helyet, melyen már odakészítve várt a legújabb Sajdik-mű, mely a szegedi Oskola utca néhány szép épületét ábrázolja. Megdöbbentő pontossággal, mégis sajdikosan: jobbra-balra dőlve, vidáman, színesen.
Marikával, Sajdik Ferenc feleségével békéscsabai emlékeket idézgettünk, míg az előre kikészített üvegkelyhekbe a házigazda fagylaltot adagolt odakint a konyhában. Végül leült ő is, és miközben kanalaztuk a jeges finomságot, Sajdik Ferenc is bekapcsolódott a társalgásba. Elmondta, hogy nemrég fejezte be azt a két nagyszabású feladatot, melynek eredménye majd az ősz folyamán válik kézzel foghatóvá. Határidős munka volt, az egyik az Operamesék soron következő kötete. Most - tette hozzá - fellélegezhet egy kicsit, szabadabban rajzolhatja azt, amit szeretne.
A nappali ablakából megmutatta társasházuk nagy, hátranyúló udvarát, a környező épületeket, melyek ugyancsak arra inspirálják, hogy az évszakok változásait követve néha megörökítse őket. Aztán átmentünk a másik szobába, ahol a könyvespolcokra mutatva megjegyezte:
- Ezeket a köteteket én illusztráltam.
Több száz könyv sorakozott a polcokon, melyeket - műfajuktól függetlenül - vidámabbá tettek a karikaturista rajzai. Kérésemre előhúzott egy-egy rajzlapot vagy farostlemezt, melyeken olyan pasztelljei láthatóak, amelyek arra várnak, hogy befejezze őket. Dunakeszin ugyanis, gyermekkora helyszínén, ahol már ő is díszpolgár, ugyancsak várnak tőle kiállítást a jövőben.

A nyári nagy melegben üdítőek voltak a téli életképek

Mielőtt elbúcsúztunk volna, megakadt a tekintetünk a nappali falát díszítő új, téli képeken. Jó volt elidőzni előttük egy kicsit a kánikulai melegben, odaképzelni magunkat a havas tájba, a fehér domboldal és a jeges égbolt közé.
- Szeretem a kék színt - mondta Sajdik. Stimmel, gondoltam, hiszen a kék a boldogság színe, és Sajdik Ferenc életművét belengi egyfajta boldogságérzet. Minden karikatúráján, de a rajzfilmjein és a festményein is fellelhető az életöröm, egész munkásságára leginkább talán ez a derűs boldogság a jellemző... Nagysága pedig abban is megmutatkozik, hogy munkáin keresztül át tudja adni életigenlését másoknak is. Ezen a 89. születésnapon szívből kívánjuk, hogy még sokáig így legyen!                        Szűcs József