Sajdik Ferenc kiállítása a Józsefvárosi Galériában

HUMOROS TÁRLAT - hirdeti legújabb programját a Józsefvárosi Galéria, melyet Sajdik Ferenc műveiből tár a nagyközönség elé. Milyen is lehetne egy kiállítás, amelyet az első Kossuth-díjas magyar karikaturista képeiből rendeznek? Szomorú semmiképpen... A rossz kedv így az ajtón kívül marad, és a mosolygásra fel sem kell szólítani az embereket. Hiszen amint meglátjuk Sajdik karikatúráit, vidám festményeit, máris jobb a kedvünk annál, mint esetleg volt, amikor elindultunk...

Sajdik Ferenc a megnyitó ünnepség előtti percekben

- Melyikük a Sajdik? - lép mellém egy jólöltözött, kortalan hölgy. Épp a kamerával babrálok, próbálom megtalálni az ideális helyet a felvételhez.
- Ő az - mutatok a terem végébe -, abban a szürke öltönyben.
- Jól van, ne mutogasson már! - neveti el magát, és kezét az arca elé kapva szégyenlősen félrefordul -, nehogy idejöjjön...
Nem ismered még Sajdikot, gondolom magamban, hiszen ha ismernéd, tudnád, hogy ha rajta múlna, itt se lenne a megnyitón, annyira utál szerepelni. Legutóbb is azt nyilatkozta, amikor a Magyar Örökség díjjal kitüntették, hogy az orvos eltiltotta a médiától. Komolyan adta elő, el lehetett hinni, ha nem látta volna a szemében az ember azt a huncut mosolyt. Azt a sajdikosat...
Csinálni kellene Feriről egy fotót a facebook-oldalra, jut eszembe. Több mint 2200 tisztelője várja a frissítéseket.
Odalépek hozzá, épp nem beszélget senkivel, és az egyik színpompás alkotásához hívom.
- Szeretnék készíteni egy fényképet veled - magyarázom, mire mellém lép és a masinámat fürkészi. - Úgy gondoltam, hogy te a másik oldalon lennél - teszem hozzá. -  Rajta a képen.
- Ja... - válaszolja -, azt nem mondtad... - És hozzá ismét az a sajdikos mosoly...

Kernács Gabriella művészettörténész és Sajdik Ferenc

Kernács Gabriella művészettörténész megnyitó beszédeit azért szeretjük, mert egy valódi Sajdik-útikalauzt vezet elő. Így miután a színek, vonalak varázsából felocsúdunk, kicsit mélyebbre áshatunk, egészen a komolyabb, sokszor elgondolkodtató mondanivalókig. Sajdik Ferenc tisztelői nemcsak azért szeretik a képeit, karikatúráit, mert vidámak, virtuózak és vonzóak, hanem mert tájékozottság, hatalmas felkészültség és tudás áll mögötte. Emlékszem, amikor legutóbbi rajzfilmsorozatán dolgozott - Hát (m)ilyenek az állatok? címmel nemrég adta az M2 -, amelynek szövegét is ő maga írta, csodálkozva kérdeztem tőle:
- Mit tudsz mondani a bolhákról öt percen keresztül?
- Beleástam magam a témába, háromszor ennyit is tudnék neked mesélni róluk - válaszolta.

Hát (m)ilyenek a kutyák?
Szűcs Édua karikaturistáé ilyen...

Minden munkáját ilyen alapossággal, rákészüléssel készíti. Nemcsak arra figyel, amire egy átlagos szemlélő, de számításba veszi a várható lehetséges reakciókat is. Példa erre egyik népszerű sorozata, A nagy ho- ho- ho- horgász, illetve annak egyik szereplője, a Főkukac születése. Szerzőtársa, Csukás István ugyanis nemes természetességgel írta le a szövegben, hogy a horgász horogra tűzi a kukacot és bedobja a vízbe. Sajdik, miután elolvasta a kéziratot, felhívta a meseírót és rámutatott, hogy ha ezt így megrajzolja, abból horror lesz. Csukás István kihúzta hát ezt a részt, és Sajdikkal közösen kitalálták, hogy a Főkukac, a nagy ho- horgász barátja kap egy csinos derékövet a horog helyett, és így mindenki jól jár. Főként persze a kukac - és a gyerekek.

A Józsefvárosi Galéria kiállítótermének falán 102 darab Sajdik-mű látható 2017. június 2-áig. Képpárok is például, amelyek elkezdődnek az alsó képen és folytatódnak a felsőn - vagy fordítva. Attól függ, honnan nézzük. Láthatunk tablót híres emberekről, akik ideig-óráig a nyolcadik kerület köveit koptatták (mellesleg Sajdik is ezt tette néhány évtizeden keresztül), vagy a XX. századot emlékezetessé tevő géniuszok portréit. Vannak mesekönyvbe illő színpompás festmények is, amelyek megint csak azt bizonyítják, hogy érdemes egészen közel menni ezekhez a képekhez, ha meg szeretnénk ismerni a titkukat - amely néha csak a kép egyik sarkába, vagy egy megbúvó mellékszereplő köré van írva-rajzolva...

Akik a nyolcadik kerület köveit koptatták 

Ha dicsérik a karikaturistát, azt mondják: humanista - írja egy helyütt - éppen Sajdik kapcsán - ugyancsak nagy nevű kollégája, a nemrég elhunyt Kaján Tibor. Sajdik Ferenc bizony humanista a javából, de még valami más, valami több is. Az embereket, állatokat egyaránt szereti, akár csak a természetet, s mindezeket úgy tárja elénk képein, hogy mi is észrevegyük jóságukat, szépségüket - esendőségei(n)ket pedig megértő derűvel fogadjuk. Kernács Gabriella szavaival élve: Sajdik Ferenc megmutatja nekünk a világot, amelyben élünk - olyannak, amilyen, és olyannak is, amilyen lehetne...
A többi már rajtunk múlik.                                                         Kép, szöveg: Szűcs József

A kiállítás-megnyitót Móser Ádám harmonikaművész játéka
nyitotta és zárta. Mellette a Józsefvárosi Galéria munkatársa, Sipos Orsolya.
Neki köszönhetjük, hogy hozzáértő kezekbe kerültek Sajdik Ferenc művei