Emelem kalapom korunk zseniális magyar karikaturistája előtt! Kívánom, hogy a blogra összegyűjtött Sajdik-művek sokaknak szerezzenek kellemes perceket. A képek forrása többnyire az internet, az esetleges kommentár egyéni benyomások alapján született. Új képeket is várunk: sajdikorszag@hotmail.com - Jó szórakozást! (A fenti email-cím NEM Sajdik Ferenc fiókja, az ide küldött üzenetek NEM jutnak el a művészhez!)
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 25., szerda
2010. augusztus 22., vasárnap
2010. augusztus 21., szombat
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 11., szerda
Kiállítás lesz!
2010. augusztus 9., hétfő
2010. augusztus 7., szombat
2010. augusztus 6., péntek
Fenyőakció
2010. augusztus 5., csütörtök
Szegedi városrészlet
2010. augusztus 4., szerda
Hívogató
Egyelőre csak az erdők, mezők kis lakói vannak kiakadva az óriásplakáton... Még a folyó túloldalán is híre megy, mire készül már megint az ember. Ezért aztán most ők nézik a plakátragasztót, amíg felrakja a hívogató utolsó részleteit is.
Falusi mese
Hát nem gyönyörű? A kis kerti házban a gazdák mit sem tudnak a kertben készülődő Nagy Madárzsúrról... Pedig lassan megérkezik mindenki a környékről, a kiskertek legszínesebb és legeredetibb szárnyas lakói. De a vándorok is... Szegény kakas el is téveszti a dolgát meglepetésében.
Forgalmas égbolt
Kicsit olybá tűnik, mintha ezek az ilyen, vagy épp olyan repülő alkalmatosságok egyfajta titokzatos bosszúra készülnének az alvó, csendes város fölött...
Milyen érdekes ez a fordított világ: lent, a máskor oly zajos és zsúfolt földön most béke és csend honol, a máskor néma égen pedig zsúfoltság van és nagy a forgalom...
2010. augusztus 3., kedd
Pom-Pom és a Nagy ho-ho-ho-horgász
- ami nem meglepő... Elég, ha jó alaposan, belefeledkezve nézegetjük e két remek "képkockát". Picur és örök barátai: a Madárvédő Golyókapkodó, Festéktüsszentő Hapci Benő, Órarugógerincű Felpattanó - no és persze Gombóc Artúr: szívderítő kalandokba keverednek, valahányszor találkoznak.
A Nagy Ho-ho-ho-horgász kockáin - csakúgy, mint a rajzfilmben - számomra a valódi csemegének a halak számítanak! Sajdik Ferenc halainak külön egyénisége van, jellemük egész küllemükön jól látszik! Egyenként vizslatva őket, kiderül: a történeten belül nekik, a halaknak, külön-külön kis történetük van.
Elég csak rájuk nézni...
Sajdikországban Sajdikváros
Ezt a képet azért neveztem el Sajdikvárosnak, mert mindent fel lehet fedezni rajta, ami azokra a képzeletbeli városképekre jellemző, amelyeket Sajdik Ferenc olyan szívesen fest. Szemmel láthatóan lubickol a rajzolásban, amikor elképzelt utcák sosem volt házait, tereit örökíti meg, a rohanó emberekkel, vidám gyerekekkel. Itt is: sokan a pályaudvarra igyekeznek, mások a parkoló autóikhoz (odavagyok Sajdik autóiért!), megint mások csak sétálnak a színes épületek között.
Érdekessége a képnek, hogy két, egyenként 40 x 40 cm-es darabból rakta össze a mester.