Amikor az ember kimondja a számot: nyolcvankilenc, azért megrendül egy pillanatra. Különösen megindító az a kivételes kegyelem, amelyben a Sors Sajdik Ferencet részesíti - családja és mindannyiunk örömére, akik tiszteljük Őt magát és a munkáit szeretjük... Sajdikon ugyanis mintha nem fognának az évek. Memóriája briliáns, humora és munkakedve a régi, kedvessége és sokszor "megénekelt" természetes szerénysége pedig mintha csak növekedne, ahogy telnek az esztendők.
 |
| Sajdik Ferenc három héttel 89. születésnapja előtt. Legújabb művét dedikálja |
 |
| Az Oskola utca Szegeden |
- Már csak egy emelet. - És miután felértünk, barátságosan mosolyogva invitált be minket feleségével közös otthonukba.
Az étkezőasztal mellett foglaltunk helyet, melyen már odakészítve várt a legújabb Sajdik-mű, mely a szegedi Oskola utca néhány szép épületét ábrázolja. Megdöbbentő pontossággal, mégis sajdikosan: jobbra-balra dőlve, vidáman, színesen.
Marikával, Sajdik Ferenc feleségével békéscsabai emlékeket idézgettünk, míg az előre kikészített üvegkelyhekbe a házigazda fagylaltot adagolt odakint a konyhában. Végül leült ő is, és miközben kanalaztuk a jeges finomságot, Sajdik Ferenc is bekapcsolódott a társalgásba. Elmondta, hogy nemrég fejezte be azt a két nagyszabású feladatot, melynek eredménye majd az ősz folyamán válik kézzel foghatóvá. Határidős munka volt, az egyik az Operamesék soron következő kötete. Most - tette hozzá - fellélegezhet egy kicsit, szabadabban rajzolhatja azt, amit szeretne.
A nappali ablakából megmutatta társasházuk nagy, hátranyúló udvarát, a környező épületeket, melyek ugyancsak arra inspirálják, hogy az évszakok változásait követve néha megörökítse őket. Aztán átmentünk a másik szobába, ahol a könyvespolcokra mutatva megjegyezte:
- Ezeket a köteteket én illusztráltam.
Több száz könyv sorakozott a polcokon, melyeket - műfajuktól függetlenül - vidámabbá tettek a karikaturista rajzai. Kérésemre előhúzott egy-egy rajzlapot vagy farostlemezt, melyeken olyan pasztelljei láthatóak, amelyek arra várnak, hogy befejezze őket. Dunakeszin ugyanis, gyermekkora helyszínén, ahol már ő is díszpolgár, ugyancsak várnak tőle kiállítást a jövőben.
 |
| A nyári nagy melegben üdítőek voltak a téli életképek |
- Szeretem a kék színt - mondta Sajdik. Stimmel, gondoltam, hiszen a kék a boldogság színe, és Sajdik Ferenc életművét belengi egyfajta boldogságérzet. Minden karikatúráján, de a rajzfilmjein és a festményein is fellelhető az életöröm, egész munkásságára leginkább talán ez a derűs boldogság a jellemző... Nagysága pedig abban is megmutatkozik, hogy munkáin keresztül át tudja adni életigenlését másoknak is. Ezen a 89. születésnapon szívből kívánjuk, hogy még sokáig így legyen! Szűcs József
