Sajdik hóemberei

Sajdik Ferenc különösen kedveli a kék színt. Ezért aztán szívesen fest olyan képeket, melyeken tobzódhat kedvenc színében - például télieket. Egy-egy havas festményén a kék megannyi árnyalata megjelenik, a türkiztől az akvamarinig, a királykéktől az enciánig...

- Jaj, hagyd már azt a kéket... - zsörtölődik néha Marika, a felesége kedvesen. Ilyenkor Sajdik más színekhez nyúl - egy időre legalábbis. Aztán persze előveszi újra a kedvenceket, mondván, téli képeket nehéz lenne kék színek használata nélkül megfesteni.
Gyönyörűek Sajdik Ferenc havas grafikái! Emlékszem az egyik első elragadó képére ebben a témában, amelyet egy képeslaphoz készített évekkel ezelőtt: hó födte domboldalon lovas szán fut lefelé, rajta a család apraja-nagyja, akik szemmel láthatóan élvezik a telet. Följebb hóba temetett, aprócska házak, az egyik udvaron kucsmás öregember áll a kút mellett - talán a nagypapa, aki már nem fért fel a szánra, vagy otthon maradt a jószágokkal... A dombok fölött fenyves, égbe nyúló fenyőfákkal, melyek teteje már rá se fért a képre. Békés hangulatú, megkapó festmény, melyet Sajdik a tőle megszokott eszközökkel: színes ceruzával, pasztellel és akvarellel készített.

Hócsillám és Kalapos...

Ám még nem szerepeltek rajta a hóemberek, melyeket viszont az utóbbi esztendőkben mind több téli grafikájára odarajzol. Sajdik hóemberei eleinte csak ketten voltak, egyikük fiú, a másikuk lány. A művész családja, amikor meglátta őket az egyik kép sarkában üldögélni egy padon, azt kérte tőle, hogy attól az alkotásától soha ne váljon meg. A két kedves hóemberben ugyanis őket látják: Marikát és Ferencet. Úgyhogy a kép a mai napig megvan; nem eladó.
Később a hóemberek önálló életre keltek a karikaturista művein: egyre többen lettek, már beszélgettek egymással, bemerészkedtek a nagyvárosokba is, főszereplőkké léptek elő. Időnként megszólítják őket az emberek, vagy épp fordítva, ők szólnak - persze, emberi nyelven - a többi szereplőhöz. Sőt, az egyik képen egy szerelmes hóember odáig jutott, hogy szerelme és a saját nevét a képet betöltő, hatalmas fa törzsébe véste. Az állatok és az ágakon ülő színes madarak száj- és csőrtátva bámulták őket.
Karácsony közeledtével mindig várom, hogy a levélszek-rényben megtaláljam a borítékot, melyet Sajdik Ferenc az ő jellegzetes kézírásával címzett. Már mielőtt kibontom, biztos lehetek benne, hogy a kék szín - és talán a hóemberek is - ott lesznek majd a saját grafikája alapján nyomtatott ünnepi üdvözlőn.

- A tűz mellett majd megmelegszünk...

                         

- Nem tudok betelni a rajzaiddal - vallottam meg a minap lelkesen a Kossuth-díjas művésznek.

- Én meg nem tudok betelni a rajzolással - válaszolta őszintén.
Így azután napról-napra újabb és újabb művek születnek a rajzasztalnál, melyek derűvel töltik el a szemlélők szívét. És mivel lassan közeleg a tél, reményeink szerint egyre több szelíd lelkű, vidám hóember születik majd Sajdik Ferenc varázslattal teli, kék színekben pompázó téli festményein...
                                                                                                                                Szűcs József

89

Amikor az ember kimondja a számot: nyolcvankilenc, azért megrendül egy pillanatra. Különösen megindító az a kivételes kegyelem, amelyben a Sors Sajdik Ferencet részesíti - családja és mindannyiunk örömére, akik tiszteljük Őt magát és a munkáit szeretjük... Sajdikon ugyanis mintha nem fognának az évek. Memóriája briliáns, humora és munkakedve a régi, kedvessége és sokszor "megénekelt" természetes szerénysége pedig mintha csak növekedne, ahogy telnek az esztendők.

Sajdik Ferenc három héttel 89. születésnapja előtt. Legújabb művét dedikálja

Az Oskola utca Szegeden

Legutóbb éppen három héttel ezelőtt találkoztunk. A nyár egyik legforróbb napja volt, szokatlan módon a máskor oly megbízható Waze is mintha kicsit megbolondult volna a nagy melegben: ide-oda irányított a dimbes-dombos környéken, amint a megbeszélt időpontban Sajdik Ferencék otthonához közeledtünk.A sokdíjas Mester, miután felszóltunk a kaputelefonon, elénk jött a lépcsőházba, és a lakásuk ajtaja előtt várt. Hallván lépteinket, szólt fentről:
- Már csak egy emelet. - És miután felértünk, barátságosan mosolyogva invitált be minket feleségével közös otthonukba.
Az étkezőasztal mellett foglaltunk helyet, melyen már odakészítve várt a legújabb Sajdik-mű, mely a szegedi Oskola utca néhány szép épületét ábrázolja. Megdöbbentő pontossággal, mégis sajdikosan: jobbra-balra dőlve, vidáman, színesen.
Marikával, Sajdik Ferenc feleségével békéscsabai emlékeket idézgettünk, míg az előre kikészített üvegkelyhekbe a házigazda fagylaltot adagolt odakint a konyhában. Végül leült ő is, és miközben kanalaztuk a jeges finomságot, Sajdik Ferenc is bekapcsolódott a társalgásba. Elmondta, hogy nemrég fejezte be azt a két nagyszabású feladatot, melynek eredménye majd az ősz folyamán válik kézzel foghatóvá. Határidős munka volt, az egyik az Operamesék soron következő kötete. Most - tette hozzá - fellélegezhet egy kicsit, szabadabban rajzolhatja azt, amit szeretne.
A nappali ablakából megmutatta társasházuk nagy, hátranyúló udvarát, a környező épületeket, melyek ugyancsak arra inspirálják, hogy az évszakok változásait követve néha megörökítse őket. Aztán átmentünk a másik szobába, ahol a könyvespolcokra mutatva megjegyezte:
- Ezeket a köteteket én illusztráltam.
Több száz könyv sorakozott a polcokon, melyeket - műfajuktól függetlenül - vidámabbá tettek a karikaturista rajzai. Kérésemre előhúzott egy-egy rajzlapot vagy farostlemezt, melyeken olyan pasztelljei láthatóak, amelyek arra várnak, hogy befejezze őket. Dunakeszin ugyanis, gyermekkora helyszínén, ahol már ő is díszpolgár, ugyancsak várnak tőle kiállítást a jövőben.

A nyári nagy melegben üdítőek voltak a téli életképek

Mielőtt elbúcsúztunk volna, megakadt a tekintetünk a nappali falát díszítő új, téli képeken. Jó volt elidőzni előttük egy kicsit a kánikulai melegben, odaképzelni magunkat a havas tájba, a fehér domboldal és a jeges égbolt közé.
- Szeretem a kék színt - mondta Sajdik. Stimmel, gondoltam, hiszen a kék a boldogság színe, és Sajdik Ferenc életművét belengi egyfajta boldogságérzet. Minden karikatúráján, de a rajzfilmjein és a festményein is fellelhető az életöröm, egész munkásságára leginkább talán ez a derűs boldogság a jellemző... Nagysága pedig abban is megmutatkozik, hogy munkáin keresztül át tudja adni életigenlését másoknak is. Ezen a 89. születésnapon szívből kívánjuk, hogy még sokáig így legyen!                        Szűcs József

Sajdik virágoskertjében * 1.

Lelet

KÉPPÁROK. Sajdik Ferenc legutóbbi kiállításán - mekkora ötlet! - szerepelt néhány kép, amely két részből állt. Mindkét részt külön-külön festette meg a művész, a keretező külön-külön keretezte (igaz, egyforma léccel), és a kiállításrendező egymás alatt helyezte el őket a falon. Összetartoztak. A felső kép az alsó által nyert értelmet és fordítva, noha természetesen egyenként is teljes értékű alkotások.

Lelet c. képpárja az egyik legragyogóbb ezek közül.

Szinyei Merse Pál a Pacsirta című képét festi

Nagy emberek kis történetei

- Érdemes lenne külön albumban megjelentetni Sajdik Ferenc remekbe szabott sorozatát - mondta Kernács Gabriella művészettörténész a minapi kiállítás-megnyitó alkalmával. Azokra a zseniális képekre utalt, amelyekből a Józsefvárosi Galéria humoros tárlatán is találkozhatunk néhánnyal, szám szerint éppen kilenccel. A karikaturista szóbanforgó művei visszaidézik néhány kockából álló egykori kis képregényeit, amelyek a Ludas Matyi utolsó oldalán jelentek meg annak idején.
Az ötlet, amelyet felvetett, ragyogó.

Nagy emberek kis történetei: LEVI STRAUSS

Nagy emberek kis történetei volt a címe Sajdik Ferenc comic strip-jeinek, még valamikor az 1970-es években. Minden héten megjelent belőle egy-egy a Ludasban, hónapokon keresztül. Remekül szórakoztunk rajta, mert emberközelbe hozta azokat a képzelt vagy valós személyiségeket - Edisontól Hamletig, Gundeltől Rómeó és Júliáig -, akiket tanulmányainkból vagy olvasmányainkból ismertünk. Vidám, hétköznapi sztorikat képzelt hozzájuk, amelyek ugyan nem történtek meg - de akár meg is történhettek volna...
A jelen tárlatra Sajdik Ferenc elkészített ezekből néhányat, színes és látványos kivitelben. Személy szerint nekem ezek a kedvenceim az összes, most kiállított Sajdik-mű közül! Lelki szemeimmel már látom az albumot, gondolatban már élvezettel lapozgatom - és örülök (örülnék), hogy az első Kossuth-díjas magyar karikaturista életművének egy jelentős, megint csak rá jellemző szegmensét megismerheti (megismerhetné) az olvasók szélesebb rétege is...                      (-cs -f)
--------------------------------------------------------------------
A KÉP ALSÓ HARMADÁBAN KÉZZEL ÍROTT PÁRBESZÉDEK, SORRENDBEN:

- A guta megüt, ha a nadrágodra nézek. 16 éve nyúzod egyvégtében, a rárakódott kosztól már kemény, mint a kályhacső, hisz már a lúgkő sem fogja!!!
- Én tehetek róla, hogy nem tudom elnyűni?
- 200 dollárt adok ezért az elnyűhetetlen nadrágért.
- Vigye, ha úgy odavan! De figyelmeztetem, van ezen már gépolaj, fűrészpor, tehéntrágya, padlóviasz, ráköpött bagó, nyeregzsír, és még több kiló kosz.
- Elemeztesse ki a laborral, mi minden védi ezt a gatyát, aztán gyártasson le ugyanilyen szövetet, és 80 000 nadrágot.
- Igenis, Levi Strauss úr.